Bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást
Az 1959-es Antarktisz-egyezmény szerint bármely ország létesíthet ott kutatóállomást, de hulladékot, főleg radioaktívat, tilos a térségben tárolni.
Az Antarktisz-egyezmény a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén írtak alá Washingtonban, és 1961. június 23-án lépett hatályba. Lejárati ideje nincs: a hatálybalépés után 30 évvel bármely konzultatív részes fél kérhette volna a felülvizsgálatát, de erre nem került sor. Hatálya a déli szélesség 60. fokától délre eső területre terjed ki. A megállapodás alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást. Tilos azonban hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben.
Az egyezményt eredetileg tizenkét ország írta alá: Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, Franciaország, Japán, Új-Zéland, Norvégia, a Dél-afrikai Unió, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Az ő nemzeti lobogójuk áll ma is a Déli-sarkon: az amerikai Amundsen–Scott-kutatóállomás mellett a tükröző gömbbel jelölt ceremoniális sarkpontot félkörben tizenkét rúd veszi körül, ezeken lengenek az aláírók emlékére a zászlók.
Az Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a Föld déli sarkvidéke: az antarktiszi konvergenciától – a déli szélesség nagyjából 50. és 60. foka között húzódó óceáni frontvonaltól – délre eső terület. Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktikát, az ötödik legnagyobb földrészt, valamint számos szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Magának a kontinensnek a területe mintegy 14 millió km². Lakatlan (a tudományos kutatóállomásokat nem számítva). Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának.